vers címkéhez tartozó bejegyzések

Kazinczy Ferenc

(Érsemlyén, 1759. október 27.–Széphalom, 1831. augusztus 23.)

Kazinczy Ferenc kivívta a szépirodalom önértékének rangját, megalapozta sajátosságának törvényeit, kijelölte korában követendő irányait. Nála a magyar nyelv ápolása, a nemzeti literatúra gyarapítása egyet jelentett az európaisághoz, a legműveltebb nemzetekhez való kapcsolódással, az újat teremtés parancsával, az együttes munkálkodás szükségességével.

Kazinczy portré

Kazinczy portré

250 évvel ezelőtt született nemesi családban Kazinczy József és Bossányi Zsuzsanna gyermekeként. Előbb anyai nagyapja, Bossányi Ferenc házában tanult, majd Késmárkon, Sárospatakon alapozta meg nyelvtudását, műveltségét. Első könyvét (Magyar Ország Geographica… 1775) szégyenkezve osztotta szét záróvizsgáján Sárospatakon. 1776-ban lefordítja Bessenyei György Der Amerikaner című művét. Elküldte a szerzőnek, akivel néhány levelet váltottak. 1777-ben jár először Bécsben, itt képzőművészeti tájékozottságát gyarapítja, megismerkedik néhány íróval, közéleti személyiséggel. Törvénygyakorlatát 1781–1782-ben Eperjesen, majd 1782–1783-ban Pesten végzi. Itt alakul ki kapcsolata Ráday Gedeonnal, a művelt, könyvgyűjtő főúrral, aki megismerteti a pesti színházi világgal, több íróval. 1784-től szabadkőműves. 1784–1786-ban zempléni és abaúji aljegyző, majd Kassán Török Lajos gróf mellett iskolai felügyelő, II. József modern, világi szellemű oktatási elveinek megvalósításáért küzd.

A Kassán töltött évek különösen jelentősek pályája indulásában. A művelt társaság, az ottani szalonélet, szerelmek, a széles körű ismeretségek ihletői, inspirálói lettek literátori munkásságának. Ekkor készül el Kayser német levélregénye nyomán átültetése a Bácsmegyeynek öszveszedett levelei (Kassa, 1789) és a Gessnernek Idylliumi (Kassa, 1788). Az előbbi a szentimentális regény, az utóbbi a részletező, kifinomult és érzelmes természetábrázolás nyelvi megformálásával vált mintaadóvá. 1788-ban Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal megalapítják a kassai Magyar Museumot (a folyóiratból 1792-ig nyolc szám jelenik meg), de mivel Batsányi tudta nélkül átírta előszavát, kiválik a társaságból, és Orpheus néven új lapot alapít (1792-ig ebből is nyolc szám jelent meg). 1791-ben állásából elbocsátják, de a megyei életben aktívan részt vesz, és intenzív írói munkásságot folytat. Folytatás